Torian

Az ajka az enyémre tapad, és megáll a világ.

Minden gondolat, minden kétség, minden kínos gonddal fenntartott távolság elenyészik. Csak Calista létezik, aki úgy csókol, mintha éhezett volna rá. Mintha éppúgy visszafogta volna magát, ahogy én.

És istennőm, én hogy visszafogtam magam!

Közelebb rántom, egyik kezem a hajába túr, a másik a derekára simul. Kiszakad belőle egy hang – kétségbeesett