Valerius

Minden lépés, amit Ophirától távolodva teszek, tévesnek tűnik – fizikailag fájdalmas oly módon, amilyet még sosem tapasztaltam. A társkötelékünk ezüst szála megnyúlik, de nem szakad el; szüntelen húzóerővel sarkall arra, hogy visszaforduljak, és magamnak követeljem azt, amit a sors nekem rendelt. A fejem hasogat, és a bennem lakozó kettős természet – a gyógyító és az Alfa – háborgón kavar