Ophira

A rejtett ösvényeken haladok vissza a másodlagos táborunk felé, elmém még mindig a Valeriusszal való találkozás hatása alatt kavarog. Minden egyes lépés növeli a köztünk lévő távolságot, és ezzel együtt olyan fizikai sajgás tör rám, amilyet eddig csak a szétválasztott igazi társakról szóló történetekből ismertem. Az ezüst kötelék feszesre nyúlik kettőnk között, állandó mementójaként annak,