Ophira

A kudarc íze keserűn égeti a torkomat, miközben Caelia rejtett folyosókon át rángat el a meghiúsult rituálé káoszából. Az ujjaim még mindig bizseregnek ott, ahol áthatoltak Valerius fakuló alakján – a gyógyító esszenciáján, amely hajnali ködként oszlott szét, miközben alfa felét elhurcolták valamiféle „másodlagos helyszínre”, amelynek megtalálására semmi esélyem sincs.

– Mozognunk kell – sü