FREYA SZEMSZÖGE:

Cora megállt az ajtóban. Nem fordult meg, de a vállai megmerevedtek. A csend elnyúlt köztünk, sűrűn és fojtogatóan, amíg a puszta súlya rá nem kényszerített, hogy újra megszólaljak.

"Kérlek, csak addig van szükségem rád, amíg a rendőrség kideríti, hogy mi folyik itt valójában" – könyörögtem, a hangom megtört a kétségbeesésem súlya alatt. Megszorítottam a matrac szélét, abban a rem