FREYA NÉZŐPONTJA:

A fejem feletti éles fénycső halvány, őrjítő kitartással zúgott. A merev, kényelmetlen kórházi ágy legszélén gubbasztottam, ujjaim a szúrós, vékony takaróba mélyedtek, amit szorosan a vállam köré húztam. Kint a folyosón a sürgő-forgó nővérek tompa léptei és távoli cseveje átszűrődött a vékony falakon. A zaj állandóan emlékeztetett arra, hogy nem vagyok egyedül ebben az épületben,