FREYA SZEMSZÖGE:

Minden időérzékemet elvesztettem, miközben egyre mélyebbre botorkáltam az erdő végtelen rengetegében, testem elnehezedett a kimerültségtől. Az izmaim lüktettek, a torkom égett a szomjúságtól, a gyomrom pedig kavargott, üresen és könyörtelenül tiltakozva. Az éhezéstől és a kiszáradástól szédülve vonszoltam magam előre, bár minden lépés egy olyan csatának tűnt, amit épp elveszítek.