KAELEN SZEMSZÖGE:

– Igen, én – válaszoltam Jareknek közönyösen.

Rocco vigyorgott, és tárt karokkal lépett közelebb Jarekhez, vagy egy kézfogásra, vagy egy ölelésre – nem voltam benne biztos, melyikre. Bármi is volt az, Jarek nem kért belőle. Hátralépett, karját összefonta, arckifejezése üres volt.

Rocco csettintett a nyelvével. – Még mindig olyan karót nyelt és barátságtalan, mint mindig – viccelő