KAELEN SZEMSZÖGE:

Egy vékony hang vágott át az elmémben dúló káoszon.

– Apu?

Nola.

A hangja halk volt és bizonytalan, mintha nem lett volna benne biztos, hogy hallom. A szemeim nyitva voltak, de a testem nem mozdult. Láttam őt, ahogy néhány lépésre áll tőlem, a folyosóról beszűrődő félhomály lágy fénybe vonta, de nem tudtam reagálni. Nem tudtam megszólalni. Még az ujjamat sem tudtam felemelni.

A p