FREYA SZEMSZÖGE:

Élénken emlékszem arra a pillanatra – az ébredésem ködös emlékére. Feltápászkodtam, ismerős arcokat keresve. Kaelen és Trent már nem volt ott. Jarek mozdulatlanul feküdt az ágyon.

Odamentem hozzá, és ellenőriztem az életjeleit, de amint befejeztem, és megfordultam, hogy elmenjek, egy pár kar fonódott a derekam köré, és megállított. Megdermedtem, a szívem meglepetten és bizonytalan