KAELEN SZEMSZÖGE:

Az éjszaka könyörtelen volt. Az alvás elérhetetlen maradt, elűzte a fejemben dúló vihar. A hátamon feküdtem, a mennyezetet bámulva, majd az oldalamra fordultam, nyughatatlanul. Lorcan szavai végtelenítve szóltak a fejemben, a büszkeségemet kapargatva. Rozsdás. Hát ilyennek láttak most engem? Tényleg kezdem elveszíteni az irányítást, és hagyom, hogy a figyelemelterelő tényezők tom