FREYA SZEMSZÖGE:

A szavak úgy vágódtak belém, mint egy bordára mért ütés.

A légzésem lelassult, a szívem olyan hevesen vert, hogy a fülemben is hallottam. Tekintetem kétségbeesetten cikázott az oldalakon, magamba szívva a sorokat, amelyeket nem tudtam felfogni, valahogy mégis túlságosan is jól értettem.

Az igazság ott meredt rám, tagadhatatlanul. Nem maradhattam.

Nem.

Nem, nem, nem…

Ujjaim rászoru