KAELEN SZEMSZÖGE:

– Hogy a fenébe lehet, hogy a legjobbak dolgoznak nekem, és egyikőtök sem találta meg? Talán egy kő alatt bujkál? – üvöltöttem az egybegyűlt embereimre; hangom durván visszhangzott a terem hideg kőfalairól.

A teremben minden szempár rám szegeződött, de én csak zavart és félelmet láttam. A titkosított üzenet, amely ebbe a zsákutcába vezetett minket, most gúnyt űzött belőlem.

Bárki