KAELEN SZEMSZÖGE:

Mindent megpróbáltak – nyers erőt, éheztetést, elszigetelést, művészetté formált fájdalmat. A cella a szenvedés sírkamrája volt, nyirkos a penésztől és rászáradt vértől kérges. A rothadás bűze súlyosan ült meg a levegőben – rozsda, mocsok. Súlyos vasrácsok zártak el, a betonfalakhoz csavarozva, melyek még a menekülés gondolatát is kigúnyolták.

A lábam a falhoz volt láncolva, a fé