FREYA SZEMSZÖGE:

Hála az égnek, hogy nem hallgattam rá.

Valami azt súgta, ne tegyem. Abban a pillanatban, hogy Kaelen kilépett azon az ajtón, és a feszültség szinte hullámzott a hátáról, képtelen voltam egy helyben ülni. A testem egyszerűen nem engedte. Úgyhogy felkaptam a táskámat, fittyet hánytam az őrei tétova morgolódására, és követtem.

Jó, hogy így tettem.

Ha egy percet kések – az ördögbe is,