FREYA SZEMSZÖGE:

Az álom végül magához ölelt, nehéz volt és álomtalan. A lepedő a lábam köré tekeredett, és a nap kimerültségének súlya még mélyebbre süllyesztette a testemet a matracba. Most az egyszer nem agyaltam túl semmit. Nem kísértett az sem, amit azon az erkélyen láttam, sem a vér, amelynek kiontását Kaelen parancsolta meg.

De hirtelen... nem kaptam levegőt.

A torkom elszorult, mintha vala