FREYA SZEMSZÖGE:

Kaelen meg sem rezzent. Nem mozdult.

Megbillentette a poharát, felhajtotta az utolsó korty italt, majd letette az asztalra, mintha nem úgy lépett volna be az otthonunkba, mint egy átkozott tetthelyről menekülő gyilkos.

A szeme rám szegeződött; tekintete égetett és kérlelhetetlen volt.

– Miért mentél el a házból anélkül, hogy szóltál volna nekem? – kérdezte, mintha minden a legnagy