KAELEN SZEMSZÖGE:

Jarek születésnapja óta most először telt meg minden szék az asztal körül — beleértve azt is, amelyik Salvatoréé volt.

A hosszú, kézzel faragott asztal túlsó végén ült, kissé előregörnyedve, ujjpercei úgy pihentek a csiszolt fán, mint vérontásra viszkető karmok. Állkapcsa görcsösen megfeszült, tekintete egyenesen rajtam égett, olyan dühvel, amely még cseppet sem hűlt ki. Ha a pil