KAELEN SZEMSZÖGE:

Jarek hangja eltorzult mögöttem, de nem hallottam, mit mondott. Nem számított. Csak az számított, hogy odaérjek hozzájuk.

Végigrohantam a folyosón, ügyet sem vetve a folyosókon uralkodó zűrzavarra, a riasztókra, amelyek még nem szólaltak meg, de meg fognak. A csontjaimban éreztem – valami szörnyűség közeleg.

De elkéstem.

A robbanás lecsapott.

Fülsüketítő dörrenés.

Aztán minden fe