FREYA SZEMSZÖGE:

Megfeszültem.

Hátradőltem a székemben; a baba a bordáimat nyomta. A testem kimerült volt. Fájt a hátam, a gyomrom pedig halkan korgott az éhségtől, amire eddig nem volt időm odafigyelni.

– Sajnálom – tette hozzá hirtelen Dr. Ramos, és a tekintete megenyhült. – Sápadtnak tűnik. Jól van?

Bólintottam, noha egyáltalán nem voltam jól.

Halvány, alig észrevehető mosoly suhant át az arcán