FREYA SZEMSZÖGE:

Kaelen dolgozószobájában, az íróasztalra borulva ébredtem; a tarkómba nyilalló merevség vészharangként lüktetett. Egy mappa tapadt az arcomhoz, és az ujjaim még mindig egy olyan toll köré fonódtak, amiről nem emlékeztem, mikor tettem le. Pislogva küzdöttem az ablakon beszűrődő fakó fénnyel, kiszáradt szemem nehezen fókuszált.

Istenem, mennyire kimerültem.

Minden porcikám sajgott –