Anya nézőpontja

„Hölgyem, Lucchese úr reggelire hívja Önt…”

Kínzó szorongás hulláma futott végig a testemen.

Nem tudom, hogyan álljak elé. Hiányzik Marcello. Nélküle kezdtem magam nem biztonságban érezni itt, pedig tudom, hogy ő akár rosszabb is lehetne.

Isten óvja az elbaszott elmémet!

Bólintottam, és követtem őt a földszintre. Ők már az asztalnál ültek. Celia a lányát etette, Chan a telefonjával