Szerzői szemszög

Declan reggel tért vissza a szobájába; szeme Elise-re tévedt, aki békésen aludt az ágyon. Egy percig ott állt, némán nézve őt.

„Hogyan lehet valaki ennyire ártatlan, és közben ennyire romlott... Gyűlöllek, Elise, mindenért gyűlöllek... Megbántam azokat a napokat, amiket veled töltöttem. Elátkozom a percet, amikor beléptél az életembe... Tönkretettél, és meg fogsz fizetni érte...”