Írói szemszög

Elise rideg tekintettel állt ott, miközben nézte, ahogy a bátyja az ő székében terpeszkedik, arcán azzal a visszataszító vigyorral.

– Szia, húgicám...

köszöntötte Wade. Úgy ült a székben, mintha övé lenne az egész cég.

– Gratulálok... Férjhez mentél. És bocsánat, hogy nem lehettem ott a tündéri esküvődön... Úgy hallottam, sírtál a boldogságtól...

gúnyolódott.

Elise gonoszkás mosolyt