Egy évvel később

Elise szemszöge

„Declan, el fogunk késni...”

Nem bírtam visszatartani a kuncogást, ahogy a borostája a nyakamat csiklandozta. Mindjárt nyolc óra, és még mindig nem hajlandó kikelni az ágyból.

Az igazat megvallva nekem sincs sok kedvem menni; a forró, szoros ölelése annyira kellemes és biztonságos.

„Miért akarsz ennyire elszabadulni tőlem?...”

nyögte fel lustán.

„És ezt ki mondta?.