Írói szemszög

Siena zihált. A szíve egyenesen a torkába ugrott, ahogy a nehéz gumik az aszfalthoz csikorogtak.

„Szállj ki.”

Luciano kiadta a parancsot. A hangjából áradó puszta hidegség megfagyasztotta a vért az ereiben.

Ragyogó mosolya eltűnt. Az öröm egy pillanat alatt kiszállt a vonásaiból. Bámult a férfire, és biztos volt benne, hogy végeláthatatlan fecsegése végül túllépte a türelme határát.