ALEXA

Olyan dühös voltam, hogy alig láttam tisztán. Úgy éreztem, mindjárt felrobban a fejem, a fogam vacogott a dühtől, a kezem pedig remegett az oldalam mellett.

„Mi a fasz volt ez, Vincenzo?” A szavak súlyosak voltak. Sosem voltam még ilyen dühös életemben. Ha mégis, nem emlékeztem rá.

Vincenzo csak állt ott, egy apró mosollyal az arcán, és engem figyelt. Vigyorgott. Mintha ez valami vicc lenne.