Bámultam rá, a villám félúton megállt a szám felé.

Vincenzo nem nézett rám. A szemét a tányérján tartotta, a válla megfeszült, az állkapcsát pedig olyan szorosan összeszorította, hogy láttam az izmai rángását.

– Apám agyonlőtte.

A hangja színtelen volt, szinte közömbös, de ahogy olyan erősen szorította a kést, az valami egészen mást árult el.

Letettem a villát. – Vincenzo...

– Régen volt – mondta,