Megálltam az ajtó előtt, a pulzusom egyenletes volt, a gondolataim élesek. Dühös voltam, de megőriztem a hidegvéremet.

Nem engedhettem meg magamnak, hogy az érzelmeim irányítsanak. Nem most.

Mellettem Silvio úgy állt, mint egy szobor, összeszűkült szemmel figyelte a bejáratot.

„Van valami fogalmuk arról, hogy mit fogok most mondani nekik?” – kérdeztem halkan, hogy a menedékházban összegyűlt embere