Amikor beléptünk az irodámba, Jorge már ott várt, olyan lazán terpeszkedve az egyik székben, mintha övé lenne a hely.

Felnézett, a szája gúnyos mosolyra húzódott, majd a tekintete megállapodott Alexán. Felnevetett.

„Ó, már értem” – mondta, és kéjjel végigmérte. Éreztem, ahogy felforr a vérem. „Határozottan olyan pina, amiért megéri ez az egész harc.”

Alexa undorodva nézett rá, mintha legszívesebbe