VINCENZO

Az út hazafelé csendes volt.

Alexa összekuporodva ült a hátsó ülésen, a lábait felhúzta a bőrre, a teste az ablak felé fordult.

Már félig alvónak tűnt, a feje kissé megdőlt, az ujjai lazán pihentek az ölében.

Fáradtan figyeltem. Az elmúlt néhány nap nehéz volt.

Minden olyan gyorsan történt; Bane, Nadine, Jorge, és alig volt egy másodpercünk fellélegezni, nemhogy beszélgetni.

És most, hogy