VINCENZO

Láttam már Alexát dühösnek, láttam boldognak. És láttam alattam vonaglani az élvezettől.

De ilyennek még soha nem láttam.

Sápadt volt, csendes, és remegett.

Fél kézzel a kormányt szorítottam, a másikkal az ujjait fogtam. Nem akarta elengedni a kezem, még akkor sem, amikor a szél az arcába fújta a haját, és meg kellett volna igazítania.

„Felhívom Mariát, megmondom neki, hogy nem megyünk el