ALEXA

Vincenzo keze a derekamra fonódott, ahogy a keringő ritmusára mozogtunk; érintése egyszerre volt birtokló és biztonságot adó. A bálterem pompája a háttérbe szorult, miközben csak a testéből áradó melegségre fókuszáltam.

„Mondanom kell neked valamit” – mormoltam, a hangom alig hallatszott a zenétől.

Lenézett rám, a szeme kissé összeszűkült. „Mit?”

„Matthias… azt mondta, már nem akarja átvenni