„Gyere ide, Vincenzo.”

Halálosan mozdulatlanul álltam, magammal küzdve. Látta rajtam, hogy másodpercekre vagyok attól, hogy elveszítsem az irányítást, mert a lábai még szélesebbre nyíltak, és lágyan elmosolyodott.

„Gyere, Vincenzo, tudod, hogy akarod.” Hanyatt feküdt az asztalon, és lehunyta a szemét, hagyva, hogy zavartalanul legeltessem a szemem a bőrén.

Kibaszottul igen, határozottan akartam.

„