Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Megértettem, mire gondolt.
„Igen, Vincenzo. Értem.”
Kinyitotta az ajtót, és halkan becsukta maga mögött. Hallgattam a lépéseit, ahogy végigsétált a folyosón, mígnem a csend porként telepedett a bőrömre.
Aztán összegömbölyödtem, a karjaimmal átkaroltam a térdemet, ahogy Vanessa is tette, és elaludtam.
Elment.
Egyetlen másodpercnyi düh elindított egy eseményláncolatot, ami kicsúszott az irányítás al