Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Megértettem, mire gondolt.

„Igen, Vincenzo. Értem.”

Kinyitotta az ajtót, és halkan becsukta maga mögött. Hallgattam a lépéseit, ahogy végigsétált a folyosón, mígnem a csend porként telepedett a bőrömre.

Aztán összegömbölyödtem, a karjaimmal átkaroltam a térdemet, ahogy Vanessa is tette, és elaludtam.

Elment.

Egyetlen másodpercnyi düh elindított egy eseményláncolatot, ami kicsúszott az irányítás al