„Mit mondjak el?” – kérdezte, mintha őszintén nem tudná.

Majdnem felnevettem, és nem, nem azért, mintha viccesnek találtam volna. Megfogtam a kezét, és az ujjaimmal végigsimítottam a bütykein, próbálva enyhíteni a vonásainak keménységét.

Nem akartam veszekedni vele, és talán még túl korai is volt ehhez, de ezek a gondolatok végig emésztettek, amíg távol volt.

Könyörögtem neki, hogy bocsásson meg,