Vincenzo nem próbálta megállítani anyámat. Még csak meg sem védte magát. Csak állt ott, üres, sötét arckifejezéssel, miközben az ütések és a sikolyok egyre erősebbek és hangosabbak lettek.

Én voltam az első, aki megmozdult. Odarohantam hozzá, és megragadtam a vállát. „Anya? Hagyd abba…”

Elhúzódott tőlem, vad szemei könnyekkel teltek meg. „Te hoztad be ezt az embert az életünkbe. És most nézd meg,