VINCENZO

A pusztítás letaglózó volt.

Testek hevertek mindenfelé. Gaspare emberei, az én embereim, Alexa emberei.

Mindenütt ott voltak.

Tullio sántikálva lépett mellém. „Azt hiszem, még sosem veszítettünk el ennyi embert” – mormolta.

Valóban így volt. Grigori testét épp most vitték el. Hősiesen harcolt, és hősiesen halt meg. Sóhajtottam, és összeszorítottam a szememet, miközben apám hangja csengett