ALEXA

Ahogy az várható volt, Vincenzo apja a nappaliban ült. Az inge ki volt gombolva, látni engedve a mellkasán lévő őszülő szőrzetet, anyám pedig mellette volt, a csomagjai már összekészítve.

Vincenzo mellém lépett, megállt, és dühösen az apjára meredt. „Leandro…”

Anyám pillantása forróbb volt a napnál. Felpattant a helyéről, és rosszallóan meredt rám. „Muszáj volt idehoznod őt?”

„Ő nem egy kuty