ALEXA

Egyetlen másodpercig semmi mást nem hallottam, csak a fülemben zakatoló vérzúgást.

Celine úgy vigyorgott, mint a macska, amelyik kiszabadította a tejszínt a kamrából.

Vincenzo kőfalként tornyosult kettőnk között; az arca kifejezéstelen maradt, de a szeme – te jó ég, a szeme – izzott, akár a parázs.

És akkor hirtelen megértettem. Az a gúnyos vigyor tette.

Az az elbizakodott, öntelt tekintet.