VINCENZO

A kerekek újra felvisítottak.

Épphogy sikerült félrevetődnöm az útból, a térdem a betont súrolta, miközben Buster dühödten ugatott a karomban, és az autó ragadozóként lódult meg előre.

Megpördültem a földön, a durva talajra támasztva a kezem, éreztem, ahogy a kavicsok a tenyerembe marnak. Az autó elviharzott mellettem, egyetlen morgó, ezüstszínű villanásként.

Nem ment tovább – pedig jobb