VINCENZO

Vele szemben ültem, a könyökömet a térdembe fúrva, és figyeltem, ahogy fészkelődik a széken.

A csuklója a háta mögé volt kötözve, a válla megfeszült, és valahányszor megmozdult, a fa úgy nyikorgott, mintha menten szétrepedne alatta.

Halántékán verejték csorgott le, barázdákat vágva az arcát borító koszba.

Az inge már sötéten ázott a vállánál, ahol a golyóm átütötte. A vas szaga kering