ALEXA

Abban a pillanatban, hogy Vincenzo befejezte a beszámolóját mindarról, ami történt, teljesen mozdulatlanul kellett ülnöm, nehogy eluralkodjon rajtam a kétségbeesés.

Nem azért, mert kételkedtem volna benne. Soha nem kételkedtem benne.

Hanem azért, mert ahogy magam elé képzeltem őt egy székhez kötözve, ahogy láttam a fölé magasodó Tulliót, ahogy elképzeltem Cortez ökleit... Istenem, a gyomrom