ALEXA

Vincenzo mellettem aludt a hátán elnyúlva, fél karját a mellkasára fektetve; arcvonásai olyan lágyak voltak, hogy sokkal fiatalabbnak tűnt.

Szinte békésnek látszott, hacsak nem számítjuk a szemöldökei közt még mindig megbúvó halvány barázdát. Úgy tűnt, még álmában sem pihen meg benne minden teljesen.

Kinyújtottam a kezem, elsimítottam a hajat a homlokáról, és összeszorult a mellkasom.

A te