VINCENZO

Egy pillanatig csendben maradt, és az arcomat fürkészte.

Aztán bólintott; könnyek gyűltek a szemébe, de ezúttal megkönnyebbült, jó könnyek voltak. – Igen.

Újra megcsókoltam, most mélyebben, és ő felnevetett a számon.

Sam fűfoltos térddel szaladt oda hozzánk gyümölcslevet követelve, Alexa pedig gyorsan letörölte az arcát, mielőtt az ölébe kapta volna a kisfiút.

Egy röpke pillanatra mi