VINCENZO

Sam ordított, és nem, nem nyafogott vagy sírt.

Torkaszakadtából üvöltött, olyan hangerővel, hogy nem tudtam megállni az arcomra kiülő fintort. A sikolya alapján az ember azt hihette volna, valaki egy vadállatot engedett szabadon a nappaliban, ő pedig belebotlott.

Megálltam az ajtóban, a kulcsaim még az ujjaim között lógtak, és láttam, ahogy a fiam újra meg újra azt ordítja: „Sárkány vagyo