VINCENZO

Két lépéssel átszeltem a folyosót, és felkaptam Cleót a földről, a mellkasomhoz emelve őt, még mielőtt másodszor is feltehette volna a kérdést.

– Csak Papa egyik embere volt – mondtam könnyed, közömbös hangon. – Csak a munka.

Hátradőlt a karomban, és éles, sötét szemével az arcomat pásztázta. – Milyen munka?

– Az unalmas fajta.

– Akkor miért volt olyan a hangod?

– Milyen?

– Mint amikor mé