VINCENZO

A hazaút a lehető legkellemesebb szótlan csendben telt: Alexa feje a vállamon nyugodott, keze lazán az enyémben pihent, miközben a város úgy suhant el az ablakok mellett, mintha neki lett volna hová sietnie, nekünk meg nem.

Már félig aludt, mire befordultunk az utcánkba; légzése lelassult, teste fokozatosan egyre nehezebben nehezedett rám.

Amikor a kocsi megállt, tiltakozó hangot adott ki