ÍRÓI NÉZŐPONT

Nadia a szobájában ült, és a mennyezetet bámulta. Késő éjszaka volt. Éjfél is elmúlt, és az anyja még mindig nem tért haza, bárhová is ment.

Nadia ekkorra már borzasztóan feszült volt; néhányszor már fel-alá járkált az egész házban, kiment a kapuhoz, és ezerszer hívta az anyja számát.

Legtöbbször, amikor ez történt, tudta, hogy az anyja csak Carmine-nal lóg. Nem volt újdonság számára