VICTOR DRAVEN

„Nagyon köszönöm, hogy mindvégig mellette volt” – hálálkodott Val anyja.

„Ugyan, semmiség. Val társaságában igazán öröm lenni” – válaszoltam, és Valra pillantottam, aki az anyja mellett állt. Szelíd kifejezés ült az arcán, szöges ellentétben azzal, ahogy alig egy órája azért könyörgött, hogy élvezzek belé.

„Tud elég makacs lenni, és biztos vagyok benne, hogy ezt az oldalát nem rejtet